Egy új tanulmány szerint a borneói törpeelefántok valószínűleg egy kihalt jávai elefántalfaj leszármazottai. Az állatokat véletlenül mentette meg a pusztulástól egy 18. századi uralkodó.
Junaidi Payne, a WWF munkatársa, Sarawak Museum Journalben megjelent tanulmány társszerzője, elmondta az AP hírügynökségnek, hogy az indonéziai Jáva szultánja a jelek szerint a 18. században küldött néhány törpeelefántot ajándékba a fülöp-szigeteki Sulu szultánjának. Sulu szultánja valamikor hajóval átszállíttatta az állatokat Borneóra, és ismeretlen okból sorsukra hagyta őket. „Számos történelmi följegyzés tanúskodik arról, hogy az ázsiai uralkodók elefántokat küldtek hajóval különféle helyekre ajándékba, ezzel is próbálták megnyerni egymás jóindulatát.”
A borneói törpeelefánt (Elephas maximus borneensis) – amely genetikailag eltér a többi alfajtól – kevesebb mint 2,5 méteresre nő meg (szemben az indiai elefánt 3 méteres magasságával). Pofája a kölyökelefántokéra hasonlít, a füle nagy, a farka hosszabb, mint a rokonáé. Gömbölydedebb és kevésbé agresszív, mint az indiai elefánt.
A jávai törpeelefánt a 18. század végén kihalt, de az a néhány egyed, amelyet Borneóra vittek, megmaradt és elszaporodott, állítja a tanulmány. Borneón korábban sosem éltek elefántok, és a törpeelefántok – az ázsiai szárazföldön élő elefántok jól elkülöníthető alfajának – eredetét egészen eddig homály fedte.
Borneó nagy szigetén Indonézia, Malajzia és a Brunei szultanátus osztozik. Legalább 460 kilométer választja el Jávától, Indonézia legsűrűbben lakott szigetétől. Sulu még távolabb fekszik keletre. Így az elefántok maguktól nem juthattak át Borneóra.
Payne azt állítja, hogy egyetlen termékeny nőstény és egyetlen hím – ha háborítatlanul hagyják őket egy elég jó élőhelyen – elméletileg 2000 fős elefántpopulációt hozhat létre kevesebb mint 300 év alatt. „És itt a gyakorlatban is ez történt.”
Napjainkban mintegy 1000 törpeelefánt él vadon Borneó szigetén, többségük a malajziai Sabah államban.
„Amennyiben tényleg Jáváról érkeztek, akkor ez a bámulatos történet igazolja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket bizonyos fajok kis állományainak megmentéséért tesznek, s amelyeket gyakran hiábavalónak gondolnak” – jelentette ki Christy Williams, a WWF ázsiai elefánt- és orrszarvúprogramjának koordinátora. Pedig kevés állatból is nagy csapatok jöhetnek létre, még akkor is, ha beltenyésztéssel kell szaporodniuk.
-*-
