A rózsa a virágok királynője,  egy ógörög rege nyomán kapta a „titok virága” nevet. A rege szerint: amikor a rózsa még új virág volt, és nem ismerték sem emberek, sem istenek- kivéve Erószt, a mindent tudót-, a szerelem istene adott egy szálat belőle Harpokratésznek.

E csodás virággal akarta megvesztegetni őt, hogy el ne árulja Aphrodité titkos beszédeit, amelyek az emberekkel túl sok gyönyört ismertettek volna meg. Mivel Harpokratész a tegnapi napot feledtető hajnali Nap fényének megszemélyesítője, egyben a hallgatás istene volt( akit mindig úgy ábrázolnak, hogy mutatóujját a szája elé téve hallgatásra int), a neki ajándékozott rózsa is a hallgatás szimbóluma lett, és Püthagorasznak hála, az is maradt. A titkok ködébe burkolt püthagoraszi iskola jelvényéül használt ötágú csillag ugyanis a hallgatás virágának tartott rózsa öt csészelevelét jelképezte. Püthagorasz nagy hatású tanításai nyomán Európa-szerte kialakult az a képzet, hogy a rózsa valóban a titok virága. E jelképet annyira komolyan vették, hogy sok helyütt rózsát festettek, véstek a tanácstermek és a gyóntatószék fölé, figyelmeztetésül arra, hogy ami a rózsa alatt elhangzik, annak titokban kell maradnia. E szokás és hit emlékét őrzi mindmáig a „sub rosa” (szó szerinti fordításban= a rózsa alatt) kifejezés, amelynek átvitt értelmű jelentése: titokban, bizalmasan.

-*-