...hogy
Nagy-Britanniában az új házi kedvenc az ölsün.
Egyre nagyobb divat az ölsün Nagy-Britanniában, sokan kutya vagy macska helyett vásárolják.
A sünök nagy előnye, hogy kellemes aszinkronban élnek a világgal, akkor ébredeznek, amikor estefelé hazatér gazdájuk a munkából, így aztán éppen jókor lehet „hancúrozni” velük. Bár a szigetországnak megvan a maga „bennszülött” sünállománya, az ölsünt keresők inkább az afrikai pigmeus sünért - az algériai és a fehér hasú sünök kereszteződéséért - vannak oda.
A hobbi már odáig fajult, hogy egy magára adó süngazdi csakis a nevesebb brit sündisznótenyésztőktől vásárol. Ilyenből csupán 8-10 akad az országban, így aztán sok sünre vágyó még jókora utazást is megtesz remélt kedvencéért. Akkora a sünkereslet, hogy rangos sünszaporítók már kénytelenek előjegyzési listát bevezetni.
A kezdeti beruházás sem olcsó: 300 fontba - bő 100 ezer forintnyi összegbe - kerül a sündisznóól és annak infrastruktúrája. Idővel azonban jobban jár a sünös, mint egy kutyatulajdonos vagy macskagazda. A sünök ugyanis el vannak macskaeledelen, viszont csak harmadannyit esznek mint a cicák.
Brit állatvédők azonban úgy vélik, hogy a sünimádat a hazai vadon élő sünállomány további, már vészes fogyatkozását okozhatja. Az ölsünözőket majmolók inkább beszerzik ingyen a szabadból az állatot.
Különösen májusban leselkedik nagy veszély a sünökre, mivel négy hétig teljesen az anyjukra szorulnak, és ha idő előtt lopják ki őket anyjuk vackából, szinte biztosan elpusztulnak.
A brit sünállomány amúgy is komolyan fogyatkozik, annyira, hogy tavaly a kormány felvette a faj felvételét a védett fajok listájára.
Az importált fajta egyedeire is keserű sors várhat. Ha gazdájuk rájuk un, és szabadjára engedi őket, nem biztos, hogy elboldogulnak önerőből az afrikai „bevándorlók” a brit természetben
-*-
