Félelmek és fóbiák
félelem, fóbia
A félelem az, ami megvéd a veszélytől. A fóbiáknak nem sok közük van a veszélyhez. Olyan intenzív, irracionális félelemről van szó, ami bizonyos helyzetekben, tevékenységek közben, vagy tárgyak kapcsán keletkezik az emberben. Egy fóbia esetében tudod, hogy a félelem és a szorongás alaptalan, de nem tudod visszafojtani az érzéseidet. Ezek pedig olyan intenzívek, hogy szinte akár meg is béníthatnak.
Több mint százféle fóbiát azonosítottak már, ezeket három nagy kategóriába soroljuk: az agorafóbiák olyan nyilvános helyeken jelentkeznek, ahol a menekülés nehéz lehet, a szociális fóbiák bizonyos társasági helyzetek kerülését jelentik, míg a specifikus fóbiák konkrét helyzetekhez vagy tárgyakhoz köthetők.
Agorafóbia
Az agora az ókori Görögországban a piactér volt. Az agorafóbiás személy attól fél, hogy csapdába esik egy nyilvános helyen, vagy például egy hídon, vagy akár sorban állás közben. A félelem lényege, hogy esetleg nem tud elmenekülni, ha a szorongása elhatalmasodik. Az agorafóbia kétszer gyakoribb nőknél, kezelés nélkül akár az otthon elhagyását is lehetetlenné teheti. A kezelés tízből kilenc emberen segít.
Szociális fóbiák
Ez nem csak a szégyenlősségről szól. Az ilyen személy extrém szorongást él meg azzal kapcsolatban, hogy egy szociális helyzetben hogyan szerepel. Vajon a cselekedetei megfelelnek-e a többieknek? Látszik majd rajta, hogy szorong? Eszébe jut majd, hogy mit kell mondani? A kezeletlen szociális fóbia elvághat a többi embertől, és tönkreteheti a kapcsolataidat és a munkahelyedet is.
Klausztrofóbia
Gyakori a zárt helyeken fellépő félelem. Az ilyen személy nem száll liftbe, és nem tud alagútban utazni extrém szorongás nélkül. Fél, hogy megfullad vagy csapdába esik, de emellett sokszor „biztonságkeresési viselkedés” is megfigyelhető: ablakot nyit, vagy a kijárat mellett ül le. Ezek elviselhetővé teszik a helyzetet, bár nem oszlatják a félelmet.
Zoofóbia
A leggyakoribb forma az állatoktól való félelem. A zoofóbia szó gyakorlatilag általánosítás, a félelem általában konkrét fajokkal vagy csoportokkal szemben van. Néhány példa: arachnofóbia – pókoktól való félelem, ofidiofóbia – kígyóktól való félelem, ornitofóbia – madaraktól való félelem, apifóbia – méhektől való félelem. Ezek gyakran gyermekkorban alakulnak ki, és elmúlhatnak az életkor előrehaladtával.
Brontofóbia
A görög szótő a mennydörgésre, a szó a mennydörgéstől való félelemre utal. Az ilyen emberek legtöbbször tudják, hogy a mennydörgés nem bántja őket, de ennek ellenére nem hajlandóak a szabadba menni vihar idején. Van, hogy elbújnak a szobában is, például asztal alá, vagy a fürdőszobába. A mennydörgéstől és a villámlástól való félelmet asztrafóbiának nevezik, ez a fóbia állatoknál is megfigyelhető.
Akrofóbia
A magasságtól való félelem extrém szorongás formájában való megnyilvánulása. Már akkor is kialakulhat, ha valaki lépcsőn vagy létrán megy fölfele. Néha olyan erős, hogy az illető mozdulni sem tud. Az akrofóbia veszélyes helyzeteket is teremthet: egy pánikroham esetén akár extrém nehéz feladat is lehet lehozni az illetőt.
Aerofóbia
A repüléstől való félelem. Legtöbbször akkor alakul ki, ha egy repülőgépen kellemetlen élmény ér: például a gép áthalad egy légörvényen, vagy egy másik utasra pánikroham tör. Bár az eseményt elfelejtjük, az érzés megmarad, és akár egy film is kiválthatja. Hipnoterápia segítségével lehetséges az első trauma azonosítása és a kezelés is.
Vér-, injekció- és sérülési fóbiák
Ilyen a hemofóbia (vértől való félelem) és a tripanofóbia (az injekciótól való félelem). Vannak, akik a sérüléstől félnek, mások a szúrással vagy vágással járó orvosi beavatkozásoktól. Ez az egyetlen csoport, aminél akár ájulásra is sor kerülhet, amit a vérnyomás hirtelen esése okozza.
Paranormális félelmek
Vannak olyan fóbiák, amik inkább a thrillerekbe valók: ilyen a triskaidekafóbia (a tizenhármas számtól való félelem). Ha a szellemektől félünk, azt fazmofóbiának hívják. És bár nincsenek igazi vámpírok, néhányan rettegnek a denevérektől: ez a kiroptofóbia.
Emetofóbia
A hányástól való természetellenes félelem a fiatal életkor egy traumás eseményéhez kapcsolható: például ha láttunk valakit hányni egy nyilvános helyen. A félelmet az is kiválthatja, ha a hányásra, vagy olyan helyre gondolunk, ahol gyakori a hányás (például egy kórházban). Itt is hatékony lehet a hipnoterápia.
Karcinofóbia
A rákos betegségtől való extrém félelem esetén minden testből származó érzet kapcsán szorongás jelentkezik, hogy rosszindulatú szövetnövekedés zajlik bennünk. Ilyenkor egy fejfájás például az agytumor téveszthetetlen jele. Az ilyen egyének attól is félnek, hogy igazi rákbetegektől „elkapják” a betegséget. A kognitív terápia nagy segítség lehet.
Félelem a régitől vagy az újtól
A neofóbiás az új dolgoktól fél, a gerontofóbiás az öregedéstől és az öregektől. Vannak még azok, akik félnek a nyilvános helyen való szellentéstől, ők a fartofóbiások. Az odonciafóbiás a fogorvostól fél, a szpargarofóbiás pedig egy tányér csigától.
A fóbiák kapcsán megváltozhat az életünk, ahogy megpróbáljuk kerülni a félelem tárgyát, vagy titkoljuk az irracionális szorongást. A fóbiák megmérgezhetik a családi és baráti kapcsolatokat, és tönkretehetik az iskolai vagy szakmai munkát. Alkoholistáknál tízszer gyakoribbak a fóbiák, és a fóbiások kétszer gyakrabban alkoholfüggők.
Nagy a kulturális tényezők és az életesemények hatása a fóbiák kialakulására, de úgy tűnik, a fóbiák öröklődnek is. Egy fóbiás beteg közvetlen családtagjainál háromszor gyakoribbak a fóbiák.
A kezelésben nagy szerepe van a deszenzitizációnak: a fokozatosan egyre közelebbi találkozások során a félelem gyengül, és kialakul a bizalom. Ezt gyakran beszélgetéssekkel is kombinálják, ami során a beteg elmondhatja, hogy mit érez, és új viselkedésmintákat dolgozhat ki azokra a helyzetekre, amelyek félelmet váltanak ki. A kezelés az emberek 90 %-ának segít.
-*-
