Fehér vagy szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum)
Az orrszarvúak az elefántok után a második legnagyobb szárazföldi állatok, közülük is ez a faj a legnagyobb méretű. A fehér orrszarvú név nem pontos, mert bár valóban világos színű, nem világosabb a fekete orrszarvúnál. Az elnevezés eredete egy tévedés. A búrok által beszélt holland eredetű afrikaaner nyelvben a wyd szó széleset jelent, amely az orrszarvú szájára utal. A korai angol telepesek ezt white-ként, vagyis fehérként értették, és ez a név ragadt az orrszarvúra, majd terjedt el világszerte. A magyar szélesszájú (és a feketére alkalmazott keskenyszájú) orrszarvú elnevezés már jóval pontosabb, bár kevésbé ismert a köztudatban.
Hajdan két nagy összefüggő területen élt, északon Dél-Csádtól Kelet-Afrikáig, délen Délkelet-Angolától Mozambikig, illetve a Dél-Afrikai Köztársaság északi részéig. Ma már északon a kipusztulás szélén áll, míg délen az elterjedési területe erősen fragmentálódott, jóformán csak nemzeti parkokban él. A nyílt szavannákat, bozótos területeket és a víz közelségét kedveli.
Magyar nevét a fűfélék legeléséhez alkalmazkodott széles szája nyomán kapta. A két hatalmas orrszarva közül az első akár 1,5 méteres is lehet, amelynek tekintélyes mérete nagyban hozzájárult pusztulásához. Szemben a valódi szarvakkal és tülkökkel az orrszarvúénak nincs csontos alapja, fő anyaga pedig a körömben és hajban is megtalálható keratin. Szőrük szinte észrevehetetlen, csak egyes testtájékukon (például farok, fül) látszik. Hallása és szaglása kitűnő, látása viszont annál gyengébb. Elsősorban fűfélékkel, kisebb részben levelekkel és gyümölcsökkel táplálkozik.
Az orrszarvúak között a leginkább társaságkedvelő faj. A tehenek borjaikkal kisebb, maximum 14 fős csoportokban élnek. A magányosan élő domináns bikák folyamatosan őrzik az általuk ürülékükkel és vizeletükkel gondosan jelölt területüket, minden betolakodó hímmel felveszik a harcot, míg a nőstényeket és a fiatal hímeket megtűrik. Más fajokkal szemben viszont toleránsak (ebben is egyedülállóak az orrszarvúak között), egyes leírások szerint némi szerencsével még vadon is megközelítheti őket az ember (persze nem ajánlatos), amely megmagyarázza, miért tudják olyan könnyen elejteni őket az orrvadászok.
A domináns bika előjoga a párzás a területén élő tehenekkel. 1-3 hétig udvarol a nősténynek, aki a párzás után elhagyja a hím territóriumát. 16 hónapnyi vemhesség után jön világra a közel fél mázsás csöppség, amely már újszülötten is nagyon aktív. A borjakat 1-2 év után választja el anyjuk, majd 2-3 év múlva válnak önállóvá. Az ivarérettségüket a nőstények 6, a hímek 10-12 éves korukban érik el. Állatkertben akár 40-50 évig is élhetnek.
Állatkertekben nem számít ritkának ez a faj, annak ellenére, hogy nagyon rosszak a szaporítási eredményei, főleg ott, ahol csak párban tartják. A tapasztalatok szerint nagyobb, minimum 4-5 fős csapatokban már eredményesen szaporodik.
Két alfaja ismert, az északi C.s. cottoni egyedszáma a becslések szerint mindenképpen 50 alatt van, sőt, a legújabb vizsgálatok szerint mindössze 4 egyede él vadon. A déli C.s. simum egyedszáma még 10 ezer felett van, így kevésbé veszélyeztetett, bár a hajdan egységes elterjedési területének feldarabolódása, a populációk elkülönülése komoly problémákat okozhat a jövőben. Az orrvadászat sajnos nem lanyhult az aktív védelemnek köszönhetően sem (mint azt az északi alfaj tragikus sorsa is mutatja). Az már csak egy további tragikus adalék, hogy a pusztítás indítéka tévhiten alapul, hiszen a tülke a leghíresebb - és nyilván a leghatástalanabb afrodiziákum. Jemenben például a férfivá való avatás egyik jelképe az orrszarvú tülkéből készült markolattal ellátott tőr.
-*-
