A sertésinfluenzának köszönhetően hajlamosok vagyunk azt hinni, hogy bizony most itt van a világvége, ismét jönnek a világjárványok, nekünk annyi. Sőt, nagymértékben a médiának és Hollywoodnak köszönhetően sokak fejében él a mindenkit válogatás nélkül megölő világjárvány rémképe.
Pedig járványok mindig lesznek, s mindig lesz, aki sajnos belehal. A sertésinfluenza eddig 180 országban több mint 4000 embert ölt meg. Anélkül, hogy elbagatellizálnánk a betegséget, vagy akár csak pánikot akarnánk okozni, nézzük meg, milyen világjárványok törtek ki a világban a történelem során, s milyen megoldások születtek az elkerülésükre.
Régi idők járványai, betegségei
Pestis
A fekete halál a történelem egyik nagy visszatérője, szinte minden régiót legalább egyszer sújtott már a történelmünk során. Két fajtája van, a bubópestis és a tüdőpestis. Előbbi esetén a közvetítő leggyakrabban a patkánybolha volt, ugyanakkor a betegség cseppfertőzéssel is gyorsan terjed (tüdőpestis). A betegséget egy baktérium terjeszti, a Yersinia Pestis. Terjedésének és a halálozási arány magas voltának több oka is volt. Higiéniás körülmények, nem megfelelő megoldások, legyengült populáció, háborúk. Bár a 17. század óta Európában már komolyabb járványok már nem törtek ki, bizonyos mértékig gyógyítható is a betegség, a WHO és az országok egészségügyi szervezetei a mai napig regisztrálják és koordinálják a betegség felbukkanó jeleit. Különösen igaz ez az állattartó vidékekre.
Spanyolnátha
A pestis mellett hasonlóan félelmetes hírnévnek örvend a spanyolnátha elnevezésű járvány. Sokan nem tudják, hogy ez volt influenza "A" vírusának első, és egyben legpusztítóbb megjelenése. Az első világháború után kitört járvány több áldozatot szedett mint maga az első világháború. Pontos számokat azóta se állapítottak meg, hiszen az áldozatok tekintélyes része másodlagos betegségekben is szenvedett. Az influenza vírusa erősen mutálódott, így a betegség a legyengült, és gyakran szó szerint éhező lakosság körében szörnyű áldozatokat szedett. Egyedül Spanyolországban jegyezték fel az áldozatok számát (és itt mutatták ki először), így csak találgatni lehet, a kutatók 10 és 100 millió közé teszik az ebben a betegségben elhunytak számát.
Tífusz
A betegségnek számtalan változata van, de mindegyiket a Rickettsia nevű sejtparazita terjeszti, melynek anyagcseréje hiányos, így önállóan életképtelen. A fertőzést az ember a ruhatetűn keresztül kapja el, ami a bélsarával üríti az ember bőrébe, aki ezután kaparással a bőre alá juttatja a parazitát. A lappangási idő két hét-három hét, ezután fejfájás, izomfájdalmak, rossz közérzet jelentkezik. Az ezután következő magas láz mellett gyulladt kötőhártyák, torok, lepedékes nyelv a jellegzetes tünetegyüttes. A bőrön, főleg a törzsön megjelenő kiütések kifakadhatnak, melyek nagyjából egy hét múltán apadni kezdenek, a teljes gyógyulás legalább hat-nyolc hét. Az antibiotikumok megjelenésével lényegében gyógyíthatóvá vált, az egykoron a hadseregek körében hatalmas pusztítást végző járvány.
Himlő
A himlő számtalan fajtáját ismerjük, de természetesen most a bárány- illetve rózsahimlővel (rubeola) nem foglalkozunk. A himlő félelmetes változata a feketehimlő volt, a mai napig az egyetlen, amit sikerült felszámolni. Az orvostudomány sikertörténete ráadásul egy pofonegyszerű móddal, a bárányhimlő, emberi szervezetben kevéssé patogén, lefolyása enyhe. és teljes életre immunitást ad. A fekete, vagy véreshímlő a lefolyás során külső és belső vérzéssel jár, abszolút halálos betegség. Jellemző adalék, hogy a hidegháború örökségeként főleg az USA és a Szovjetunió hatalmas készletekkel rendelkezik belőle, mint potenciális biológiai fegyver.
Szifilisz
Bujakor vagy franc. "Érdekes" betegség, hiszen lényegében nemi úton terjed (vagy anya a gyermekének, vagy pedig közvetlenül fertőzött vér által). A fertőzöttek száma a második világháborúban volt a legmagasabb, köszönhetően a rengeteg fertőzött katonának és megerőszakolt asszonynak. Pár évvel ezelőttig úgy gondolták, hogy a szifiliszt Kolumbus és társai hurcolták be, de nemrégiben egy szegedi, Mátyás király korából származó csontváz tanúbizonysága szerint a betegség jóval korábban elterjedhetett a földrészen. Amúgy a lelet állapota híven tükrözte áldozatának szenvedéseit. A 2008-as lelet egy fiatal szegedi nő lehetett, aki körülbelül egy időben Mátyással élhetett, koponyáján súlyos hegek, lukas állkapocs mutatta, hogy az áldozat élete végén már enni se nagyon tudott. A kezeletlen szifilisz tehát halálos is lehet, súlyos agy, szív és idegrendszeri károsodáshoz vezethet. Penicillin kúrával hatásosan kezelhető, ezért tömeges, járványszerű hatása ma már nincs ennek a baktériumnak.
Malária
A trópusok betegsége a fejlett országokban igen ritka, felbukkanására kicsi az esély. A korszerű szúnyogirtó-szereknek és gyógyszereknek köszönhetően ma már kezelhet, illetve kordában tartható betegség, de teljesen soha vissza nem szorítható. Magyarországon 1956 óta egyetlen autochton, tehát helyben keletkező esetet sem jegyeztek fel, csak trópusi országokból érkező magyar turisták, illetve onnan érkező külföldi állampolgárok voltak érintettek. A betegséget az Anopheles nevű szúnyog nősténye terjeszti, egy egysejtű parazitát. Ez a Plasmodium nembe tartozik, négy változata ismert. A kórokozó a véráramba jutva a májban szaporodik el, majd onnan kikerülve a véráramba kerül és megtámadja a vörösvérsejteket, azokat szinte szétrobbantva.
Sárgaláz
A sárgalázt hasonlóan egy szúnyog, az Aedes-szúnyogok terjesztik. A Flaviviridae családba tartozó vírus Európában gyakorlatilag ismeretlen. A kórokozóvírus a májat és az emésztőrendszert támadja meg. Két fajtája van: a dzsungelláz, és a városi sárgaláz. Nagyon gyakran tünetmentes, vagy csak enyhe lefolyású, de súlyos esetben nagyon gyakran halálos. A tünetmentes szakasz után vérzéses tünetek, vérhányás, orrvérzés, véres széklet. Vese- és májelégtelenség is felléphet. Gyengített vírussal oltják, ami immunitást ad körülbelül 10 évre.
Kolera
A főleg egzotikus vidékeken megjelenő betegségekkel ellentétben a kolera sokszor megjelent az öreg kontinensen is. A nem megfelelő higiéniás környezet és a gyógyszerek hiánya hasonló pusztítást eredményezett mint a pestis. Magyarországon is jól ismert járvány, hiszen az európai megjelenéssel párhuzamosan 1830-ban nálunk is kitört a kolerajárvány, mely főleg a Felvidéken szedte az áldozatait. Két fajtája van, az európai, illetve az ázsiai kolera. Kezeletlenül rendkívül gyors lefolyású, pár órától néhány napig tart. A tünetek hasmenéssel, hányingerrel kezdődnek, izomrángásokkal, lázzal párosulva. A beteg kiürül, egyre gyengébb. A vizelet és széklet-elválasztás megszűnik, vére besűrűsödik, pulzusa kihagy. Mivel a kórokozó gyengén ellenálló, egy egészséges, jó higiénikus környezetben élő ember szervezete könnyen elbánik vele. A probléma akkor áll fenn, ha a kolera más baktériumokkal együtt jelentkezik. Megelőzhető, kontrollálható a rendszeres tisztálkodással, táplálkozással, és a járvány kitörése esetén szigorú karanténnal.
-*-
