Hogy mos a szappan?
„Hogyan oldja a szappan a zsírt, ha a szappan is zsírból készült? A zsír zsírt old?”
Liebig, a nagy német vegyész mondta: „Valamely nép kultúrájának legbiztosabb mértéke a szappanfogyasztás nagysága.” Hogy ez az adat mennyiben mutatja egy nép kulturáltságát, valószínű nem mérvadó, de az biztos, hogy szappant már évezredek óta használ az ember, bőrének és ruházatának tisztántartására. Bár egy darabig a higiénia hiánya nem okozott gondot az embereknek, egy idő után ismét felmerült; látótérbe került a római fürdőkultúra és a testápolás fontossága. Babilóniában és Egyiptomban időszámításunk előtt jóval már készítettek a szappanhoz hasonló, állati és növényi zsiradékból, alkáli sók hozzáadásával nyert, tisztálkodószert. Az ókori görögök és a rómaiak hamuval, agyaggal, homokkal és habkővel ápolták testüket.
A szappan az egyik legősibb mosószer, melynek alapanyagát elsősorban állati vagy növényi eredetű zsiradékok képezik. A kozmetikai ipar gyakran használ kókuszzsírt, olívaolajat, pálmaolajat és egyéb, a húsipari feldolgozás során melléktermékként jelentkező állati zsiradékokat a gyártása során.
Tulajdonképpen egy olyan felületaktív anyag, ami vízzel együtt képes tisztító-, mosóhatást kifejteni.
Kémiai oldalról megközelítve nagy szénatomszámú zsírsavak nátrium- és káliumsói, amiket ha NaOH-val (nátrium-hidroxid, lúgkő) együtt főznek, akkor glicerin és a karbonsavak nátriumsója keletkezik. A glicerin és az említett só még összekevert állapotában az oldatba konyhasót adagolnak melynek hatására a szappan kiválik az oldatból. Nagyszerű tisztítóhatása annak köszönhető, hogy a molekulák egyaránt rendelkeznek hidrofil (vizet vonz magához) és hidrofób véggel (víztaszító), amelyek közül az egyik feloldja a szennyeződéseket, míg a másik feloldódik a vízben. A szappan a testek felületére tapadó zsírokra és egyéb anyagokra emulgáló hatást fejt ki, finom eloszlásra kényszeríti a szennyező anyagokat, miáltal ezek vízzel könnyen kiöblíthetők és eltávolíthatók lesznek. Mosás során, a karbonsav-szénlánc végén található nátrium a vízben jól oldódik, a lánc vége pedig a zsírokban, így a ruhán lévő szennyeződés a molekulának a karbonsav szénláncú vége tapad (oldódik benne), míg a nátrium víz irányában helyezkedik el. Sok-sok ilyen molekula körbefogja a szennyeződést, a nátriumvégződések pedig a víz irányba rendeződve biztosítják, hogy az így létrejött nagymolekula a vízben mozoghasson, a felületről eltávolodhasson. A habzás a leválasztott részecskék mechanikai eltávolításában tölt be hasznos szerepet.
A szappanok használata mellett azonban sokkal érdekesebb dolog lehet a mosódió használatának elterjedése, napjainkban. A dió héjában található ragacsos anyag – a saponin – úgy viselkedik, mint a szappan. Zsíroldó hatásának köszönhetően eltávolítja a szennyeződéseket a textíliából, anélkül, hogy a színek veszítenének élénkségükből, vagy kárt tenne az anyag szerkezetében. A mosódiót, amely bőrbarát és környezetkímélő mosószer, bátran lehet ajánlani allergiás- vagy bőrbetegségekben szenvedőknek, érzékeny bőrűeknek.
(Szabados Melinda, National Geographic Online)
~¤~
