A sötétben „bajszával” látó madár
A biológusok zöme általában úgy véli, hogy a kiálló dísztollaknak nincs más feladatuk csak az ékítés. Most azonban két kutató kimutatta, hogy egy kis tengeri madár a macska bajuszához hasonlóan használja a fején növő tollakat, hogy kitapogassa útját a sötét hasadékokban.
A találóan barkós vagy bajszos alkának (Aethia pygmaea) nevezett madarak a Csendes-óceán északi részét szegélyező vulkanikus Aleut- és Kuril-szigeteken szaporodnak. Kis fészekkamrákba rakják le tojásaikat, amelyek csak a szabdalt lávakőzet keskeny járatain át közelíthetők meg. Ráadásul a fészkeket kizárólag éjjel hagyják el és közelítik meg.
A bajszos alka a legdíszesebb a hat alkafaj közül, és egyike a két éjszakai életmódú fajnak. A palaszürke madár szeme fölül és alól feltűnő, fehér tollak nyúlnak ki, a fej tetejéről pedig sötét színű bóbita mered előrefelé.
Az újfundlandi St. Johnban lévő Memorial Egyetem két kutatója, Sampath Seneviratne és Ian Jones arra gondolt, hogy a tollak elrendeződése talán nem véletlenszerű, hanem a tapintás révén segíti a madár tájékozódását a sötétben.
Az elmélet kipróbálásához a kutatók 99 madarat fogtak be a Buldir-szigeten (az alaszkai Aleut-szigetek egyikén) éjszaka, amikor elhagyták a fészküket vagy éppen hazafelé tartottak. Az állatokat azután egy alkafészek kialakításához hasonló felépítésű, fából készült labirintusba helyezték. A kutatók infravörös videokamerával figyelték a madarakat, ahogy elkapják a fejüket a fölöttük lévő akadályok elől, és számolták, hányszor ütik be a fejüket a kísérleti alanyok.
Mindegyik alkának háromszor kellett átmennie a sötét labirintuson. A kutatók az egyik alkalommal leragasztották a kinyúló arctollakat, másik alkalommal a fejtollakra tettek ragasztószalagot, de a hosszú tollakat szabadon hagyták, harmadszorra pedig változatlanul hagyták a madarak tollazatát.
A leragasztott tollú alkák több mint kétszer olyan gyakran ütötték be a fejüket, mint a szabadon hagyott tollúak.
A tüskeszerű fehér tollak az ún. riktális sörték egyik típusát képviselik, amelyekről már korábban is gyanították, hogy tapintásérzékelő funkciót töltenek be. Ezt az elméletet azonban kevésszer tesztelték eddig, és a kísérletek eredménye is változó volt. Például a légykapók csőrét körülvevő sörtetollakról is azt gondolták, segít a rovarok földerítésében. Egy a mostanihoz hasonló kísérletben azonban kiderült, hogy e madaraknak semmi gondot nem okoz a zsákmányszerzésben, ha leragasztják ezeket a tollakat.
Valószínűleg a mostani alkás kísérlet az első, amely azt bizonyítja, hogy ezeknek a tollaknak valóban van szerepük a tapintásban.
~¤~
