A kutyák mennyire látnak jól a sötétben!?
A kutya a farkas háziasított alfaja, az ember egyik legjobb és leghűségesebb barátja. Az egyetlen olyan állatfaj, amely latin nevében megkapta a familiaris, azaz a családhoz tartozó jelzőt. A kutya őse, a farkas, mint emlősállat is elsősorban a szaglása alapján tájékozódik. A farkas „szürkületi ragadozó” lévén többnyire színvak, számára fontosabb a tárgy mintázata, a színárnyalat foka (világosabb, sötétebb), ezért is nehéz a kutyákat a színek megkülönböztetésére kiképezni, hiszen a színek számukra jelentéktelen tényezők.
Az érzékszervei közül úgy tartják, hogy a kutya látása a legfejletlenebb, ami természetesen nem azt jelenti, hogy csökkent fényviszonyok között suta lenne. A kutyák éjszakai látása rendkívül fontos tulajdonsága volt a ragadozó ősök miatt, azonban bármennyire fejletlenebb, mint a szaglásuk, ma is ugyanolyan fontos érzékszervük. A kutyáknak ötször-hatszor kevesebb fény is elégséges a szükséges látáshoz, mint az embernek, tehát egy kuvasz sem botladozik a sötétségben, ha hagyunk egy kis fényt neki, hiszen szemük jól funkcionál alacsony fényviszonyok között is. Mint az embereknél, a szemben is kétfajta fényérzékeny sejt található, az úgynevezett „pálcikák” és „csapok”, amik reagálnak a fényre és segítenek feldolgozni a vizuális információkat. Az úgynevezett pálcika alakú idegsejteket használják legjobban a tompa fényben mozgás észlelésekor, a csapokat pedig erős fényben a színek és a részletek felderítésére. A kutya szeméből hiányzik egy ún. „begyűrődés” a retinában, amelyben a látósejtek és a fényérzékeny idegsejtek igen közel vannak egymáshoz. A kutyát az evolúció során a távoli, apró részletek soha nem is érdekelték, szemét lényegében a hozzá relatíve közeli mozgás érzékelésére specializálta.
Azonban köztudott dolog, hogy a kutyák sokkal jobban érzékelik mozgást, míg a színek látásával és megkülönböztetésével hadilábon állnak. A perifériás látása is jobb a kutyáknak, mint az embereknek, bár a távolság felmérésével néha gondban lehetnek. A jó színlátás fontos volt a fáról fára ugráló embernek, hogy megtalálja a legérettebb, legtáplálóbb gyümölcsöt, míg a kutyának és ragadozó őseinek az éjszakai vadászathoz idomult jobban a szemük. A kutyák között gyakran előfordul a piros-zöld színvakság, míg a férfiaknál csak 4%-ban létezik ez a „gyengeség”. Látószögünk körülbelül 180 fokos, míg a macskáké 185, a kutyáké 240 fok, a lovaké pedig 330 fok.
Összességében hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy (önmagunkhoz viszonyítva), a kutya látása fejletlenebb, mint az emberé. Pedig kedvencünk hallása és szaglása tökéletes, amihez képest elhanyagolható, hogy harmadik érzékszerve már kevésbé jól funkcionál. A kutya látása elég éles, megfigyelőképessége jó. Megfigyelhetjük, milyen biztonsággal vadásznak az erdőben, fák között, a legsötétebb éjszakában is anélkül, hogy megsértenék magukat, vagy akadályokba ütköznének.
Számukra azonban a szagok világa sokkal fontosabb a látásnál, hiszen szaglása révén tájékozódik, s emlékezetében is különböző szagok benyomását őrzi. Mindent, ami fontos számára, az orrával ismeri fel.
Sokan úgy jellemzik a kutyák látását, mint egy rövidlátó emberét szemüveg nélkül. Mindez mérőszámokban nézve azt jelenti, hogy az ember, látási élessége 20/20, azaz, amit egy normál ember 20 méter távolságból lát. A rövidlátók látásának élessége 20/30, azaz 20 méter távolságból látja azt, amit egy egészséges látású ember 30 méter távolságból. A kutyánál ez a szám: 20/75, tehát az emberénél több mint három és félszer rosszabb.
~¤~
