A hópárduc (Unica, unica), más néven irbisz bundájának szőrmepiaci értéke miatt a veszélyeztetett állatok közé tartozik. Az 1960-as években 1000-re csökkent a vadon élő példányok száma. Szerencsére sikerült növelni az egyedszámot, azonban az orvvadászatnak köszönhetően 2005-re már csak körülbelül 4500-7500 állat maradt a Pakisztán és Mongólia közötti területen, és ez a létszám azóta sajnos egyre csökken.
A hópárduc Közép-Ázsia hegyvidéki területein élő macskaféle ragadozó. Nyáron a 3500-6000 méteren található fennsíkok és sziklás magashegyek lakója, azonban télire leköltözik 2000 m körüli területekre.
Az elszigetelt csoportokban élő egyedeket a beltenyészet veszélye is fenyegeti, ezért a WWF azon dolgozik, hogy ezek az egyedek kapcsolatba tudjanak lépni egymással, és így képesek legyenek más hópárduc-csoportok tagjaival is párosodni.
Többnyire magányosan él, a januártól március közepéig tartó párzási időszakot, majd a 100 napos terhességet követően az anya a sziklák között vagy barlangban szüli meg 2-3 (esetenként 7) kölykét, melyeket utána egyedül nevel. A kifejlett állatok körülbelül 23-41 kg-osak, testük 1,2-1,5 m hosszú, a farkuk egy méteres. Rövid lábaikat vastag szőrzet borítja, ez segíti őket abban, hogy könnyebben járjanak a hóban. Bundája fekete-fehér, a törzsén és a farkán gyűrű és patkó alakú minták, fején, nyakán és a lábain pettyek találhatók, így álcázza magát a havas terepen.
Vadászterülete akár 10-40 km2 is lehet, ahol általában alkonyatkor vagy éjszaka indul zsákmányszerzésre. Táplálékai közé tartoznak a hegyvidéken élő kecske-, juh- és szarvasfélék, a vaddisznók, de bármilyen állatot megtámad, amit képes elejteni, még akkor is, ha az akár háromszor nagyobb nála. Szükség esetén azonban a rágcsálókkal és a madarakkal is beéri, sőt időnként megtámadja a háziállatokat is. Ha kell, a prédát hosszabb távon követve becserkészi, majd egyetlen csapással leteríti. Akár 16 méteres távolságot is képes átugrani, ami a macskafélék között egyedülálló teljesítménynek számít.
A hópárducnak jelentős kulturális szerepe is van. Ez a ragadozó a nemzeti jelképe Tatárföldnek és Kazahsztánnak. Az egykori Szovjetunióban azokat a hegymászókat, akiknek sikerült az ország mind az öt 7000 méteres csúcsát megmászniuk, a hópárducról elnevezett díjjal jutalmazták. Ugyancsak ezt az állatot választotta jelképéül a Kirgiz Női Cserkészszövetség is. A Himalájában élő népek szellemleopárdnak is nevezik, mivel a természetben ritkán látható.
~¤~
