Rh-vércsoport; az emberi vörösvértestek felületén kimutatható tulajdonság, a Rhesus-majomról kapta nevét, mert ebben az állatban fedezték fel a vércsoportot.
Az európai emberek 85 %-ában jelen van, ezeket Rh-pozitívaknak (újabban D-pozitívaknak) nevezik, 15 %-nál hiányzik (Rh-negatív, D-negatív). A tulajdonság domináns öröklődést mutat, azaz ha a gyermek egyik szülőjétől pozitivitást örököl, már meg fog nyilvánulni benne a tulajdonság.
Ha az Rh-negatív nő Rh-pozitív férfitól Rh-pozitív magzatot fogan, a számára idegen tulajdonságú magzati vörösvérsejtekkel szemben védekező ellenanyagokat termelhet szervezete. Ezek az anyai védekező anyagok aztán bekerülhetnek a magzatba és annak Rh-pozitív vörösvértestjeit megtámadják, elpusztítják. Mindez nem olyan gyakran fordult elő korábban sem, mint a gyakoriságra vonatkozó számok alapján várható lett volna.
Mivel az eseménysorozatban a döntő pont a magzati Rh-pozitív vörösvérsejteknek az anyai keringésbe való átjutása (ez készteti védekezésre az anyai szervezetet), keresték annak módját, hogyan lehetne ezeket a magzati vörösvértesteket az anya szervezetében ártalmatlanná tenni. Ez teljes mértékben sikerült is; ma minden Rh-negatív nő szüléskor (ekkor szoktak a magzati vörösvérsejtek az anyába átszökni) a vörösvérsejtek hatását semlegesítő ún. anti-D-gamma-globulint kap már évtizedek óta és ezzel az Rh-összeférhetetlenségen alapuló betegségei szinte teljes mértékben kiirtották.
A vércsoport-összeférhetetlenség egyébként a magzati vörösvértestek tömeges pusztulását eredményezte, a fölösleges vérfesték epefestékké alakulva rendkívüli mértékű sárgaságot okozott, mely súlyos idegrendszeri károsodást, esetleg halált eredményezett.
A ritkán ma is még előforduló kórkép kezelése során az idejében végzett vércsere segítségével mindezeket meg lehet előzni, a gyermek egészségesen nő fel.
~¤~
