A Lyme-kór a Borrelia burgdorferi nevű baktérium által okozott megbetegedés, amelyet e kórokozóval fertőzött kullancsok (Ixodes ricinus) terjesztenek. Nevét a Connecticut állambeli Lyme városáról kapta, ahol 1976-ban leírták (noha már a 20. század elejéről vannak leírásaink a tünetekről), a baktériumot pedig Willy Burgdorferről nevezték el, aki 1982-ben kullancsokból izolálta azt.
A Lyme-kóros betegek mintegy 30%-a nem veszi észre a csípést. Fontos a korai felismerés és a kezelés megkezdése a tünetek enyhítésére; ennek elmulasztása életre szóló krónikus állapotot eredményezhet. Láz szinte sohasem jelentkezik, jellemző tünet viszont a bőrön a csípés helyén megjelenő kokárdaszerű, ún. Lyme-folt (erythema migrans, terjedő bőrpír), a széli részén lassan terjed, és átmérője idővel akár az 50-100 milimétert is elérheti, valamint az erős égető érzés az ízületeknél. Jellemző tünetei még a feltűnő fáradékonyság, étvágycsökkenés, görcsök. Szívritmuszavart okozó szívizomgyulladás, agyhártyagyulladás, arcidegbénulás, ideg- és ízületi (többnyire térdízületi) gyulladás lehet a következménye. A gyermekek fülcimpáján cseresznye méretű lilásvörös csomó (nyiroksejtes bőrcsomó) jelenhet meg, ami fájdalommal nem jár, de kezelés nélkül csak hónapok múlva tűnik el. Idősebb nőknél végtagi bőrsorvadás jelentkezhet: a végtagok feszítő oldalán lilássá, tésztás tapintásúvá válik a bőr, majd foltokban elvékonyodik. Kezelés nélkül évekig-évtizedekig is rosszabbodhat a beteg állapota.
Az esetek 5%-ában bénulást okozhat. A betegség bakteriális fertőzés lévén antibiotikumokkal kezelhető. A dózisok és a terápia időtartama tekintetében azonban nincs egységes álláspont. Például egy nézet szerint a különböző antibiotikumok kombinálása nem növeli a gyógyulás esélyeit, más nézet szerint fontos eszköz a gyógyulásban.
~¤~
