Mi a triőr?
magtisztító, osztályozó gép
Triőrök (magtisztító, -osztályozó gépek)
A triőrök a magvak szétválasztását a hosszúsági méretek eltérése alapján végzik; hengeres és tárcsás kivitelben készülnek. Felhasználásukra a két- vagy többmenetes (összetett) magtisztítási eljárásnál kerül sor a szelelőrosta után vagy azzal egybeépítve.
A hengeresek lassú járású, gyors forgású és nagyteljesítményű ultratriőrök lehetnek. A triőrhengerek belső palástfelületén sejtek találhatók. A lassú járású triőröknél a rendszerint gömbsüveg alakú sejteket fúrással vagy marással készítik, míg a korszerű, gyors forgású triőrökben a táskás alakú sejteket sajtolással alakítják ki. Működés közben a magkeverék különböző hosszúságú magjai beülnek a sejtekbe, a hosszabbak előbb kiesnek, a rövidebbek (gömbölyded mag, tört mag stb.) nagyobb elfordulási szögnél – tehát magasabb ponton – gördülnek ki a sejtekből és az állítható gyűjtővályúba kerülnek. A vályúba hulló alkotókat gyűjtőcsiga szállítja a kiömlőnyíláshoz. A lassú és gyors triőrnél a súrlódás hatására a termény a forgásirányban felkúszik, majd visszacsúszik. Az így kialakuló „vese” alakú rétegkeresztmetszet belsejében elhelyezkedő szemek nem érintkeznek a triőrköpennyel. Az ultratriőrnél a gabonavese kialakulását lejtős terelőlemez akadályozza meg.
A hengerköpeny belső felületén áthaladó anyag mozgási sebessége a henger lejtésétől függ. A lejtés lassú forgású triőröknél 6–10%, gyors forgásúaknál 2–4%. A triőrhengerek átmérője 400–900 mm, fordulatszámuk 15–60 l/min. A lassú forgású triőrök kerületi sebessége 0,3–0,45 m/s, a gyors forgásúak 1,0–1,4 m/s. A sejtek mélysége a sejtátmérő 2/3-a.
A hengeres triőröket egyhengeres változatban is készítik, ekkor azonban vagy a rövid és tört magok, vagy a hosszabb magok elválasztására képesek, a sejtméret megválasztásától függően. Gyakoribb a többhengeres kivitel, amikor is a két vagy több henger triőrblokkot alkot. A triőrblokkban különböző sejtméretű hengerek találhatók egymás fölött, ha a többlépcsős szétválasztás a cél. Az egymás mellett elhelyezett, azonos sejtméretű hengerekkel a teljesítmény növelése valósítható meg.
A tárcsás triőröknél a sejtek a tengelyre fűzött, körgyűrű alakú tárcsák két oldalán helyezkednek el. A tasak alakú sejteket öntéssel alakítják ki. A sejtekbe beülő alkotók közül a hosszú szemek hamar kibillennek. A rövidebb és gömbölyded szemeket a centrifugális erő a sejtekben tartja, átfordulás után a másik oldalon gördülnek ki a tárcsák közé benyúló lemezcsatornákba. A tárcsás triőrökhöz 50 különböző sejtméretű tárcsát gyártanak. Előnye, hogy azonos szerkezeti hossz mellett nagyobb teljesítőképességű, mint a hengeres triőr. Nagyobb munkafelülettel rendelkezik, és a tárcsák fordulatszáma is magasabb (160–190 l/min).
Triőrön általában a fentiekben bemutatottakat értjük, a gyakorlatban a más elven működő ún. csiga- és tűtriőrök is megtalálhatók.
A csigatriőr gördülékenység alapján választja el a magokat. A csigatriőr lényegében több bekezdésű csavarfelület, amely kétféle átmérővel rendelkezik. A kis átmérőjű belső csavarfelületek száma három, a külsőé egy. Ezek közös tartóoszlophoz vannak erősítve. A garatból a kis átmérőjű belső csavarfelületekre kerül a magkeverék. A lefelécsúszás közben a gördülékenyebb magok nagyobb sebességre tesznek szert, és a centrifugális erő átsodorja azokat a külső, nagy átmérőjű csavarfelületre. Itt további elkülönülés következik be, a gördülékenyebbek a külső peremnél, a kevésbé gördülékenyek beljebb érkeznek a kiömlés helyére.
A tűtriőrök a felületi tulajdonság alapján választják el a magokat. A rágott, szúrt, fúrt és héjsérült, repedt magvak távolíthatók el ezzel a tisztítóberendezéssel a sértetlen felületű magvak közül.
A tűtriőr egy nagyméretű henger, amelynek belső palástjába a hegyükkel forgásirányba mutató tűk találhatók. A henger a kiömlőgarat felé lejt, így az előrehaladó magáramból a tűk hegyei a sérült magvakat kiemelik és egy lesodróhenger segítségével a kihordóvályúba juttatják.
~¤~
