A bonszaj egy olyan növény, amit Japán tett világhírűvé, mégis Kína volt az az ország, ahonnan világhódító útjára indult e növény. A bonszaj nevelés tudománya i.e előtti 400 körül alakult ki. Ebben az időben került hatalomra Csin Si Huang Ti császár, aki keménykezű uralkodó volt Kínában. S mivel félt az esetleges merényletektől, számos palotája között ide-oda vándorolt, és mindig csak közvetlen környezete tudta, hogy éppen hol tartózkodik. Valószínűleg számára is fontos volt az otthon érzésének megtartása és ezért költözködései alkalmával magával vitte kedvenc növényeit is. Ráadásul volt az udvarában egy varázsló, aki arról volt híres, hogy mágikus erejével képes volt a hegyeket, a fákat, az embereket úgy lekicsinyíteni, hogy elférjenek egy tálban. Talán innen indult el a bonszaj nevelés kultúrája. Ezeket a miniatűrizált tájakat, amelyek kezdetben csak sziklakertek voltak, nevezték penzsingnek, és amelyeket csak a későbbiekben ültettek be növénnyel. A VI. században kínai szerzetesek vitték a buddhizmus tanát Japánba, és valószínűleg ők lehettek az elsők, akik kukltikus tárgyként Japánt is megismertették ezekkel az apró csodákkal. A bonszáj kultúra igazi felvirágozása aztán Japánban indult meg a XII. században.
S hogy egy növényt mikor nevezünk bonszájnak? Japánban a bonszájkészítők megfigyelték a természetben megtalálható formákat, és megpróbálták ilyen formára vágni az általuk ültetett növényeket. Egy fa csak akkor válik bonszajjá, ha besorolható valamilyen stílusba. A szigetország lakói hét stílust különböztettek meg egymástól.
Így van a moyongi stílus, amely az "s" alakú fát jelenti. Ez a legkönnyebben nevelhető és vágható növény.
Aztán van a kéttörzsű fa, a ferde törzsű, megdőlt növény vagy az esernyő és gömb alakúra megnyírt bonszáj és még sorolhatnám. Egy a lényeg. Az pedig az öntözés és a növény vágás, na, meg a fantázia. Mert hogy itt aztán az ember nagyokat alkothat.
S hogy ki tartson bonszajt? Az aki szereti a szépet, a virágokat és a kreatív dolgokat.
Ezek a növények igazi odafigyelést igényelnek.
-*-
