Baljós drágakövek
A drágaköveknek különös erőt tulajdonítanak. Talán azért, mert igen nehéz, és sokszor veszélyes felhozni őket a föld mélyéből vagy a tengerből, esetleg amiatt, hogy gyönyörűek, értékesek ls meglehetősen ritkák. Bármi legyen az oka, úgy tartják, hogy védelmet nyújtanak, figyelmeztetnek a veszélyre, és jó, vagy balszerencsét hoznak.
A 20. század elején kapott szárnyra a hír, hogy a sokak által csodált, egyedülálló ritkaságnak számító kék Hope-gyémántot megátkozták. Utolsó magántulajdonosa, Evelyn Walsh McLean azt állította, hogy a szerencsétlen ékkövek szerencsét hoznak neki, szemben korábbi viselői tragikus kimenetelű életével, és valóban: a fiatal nő - bár rendszeresen viselte az ékszert -, túlélte az átkot, és békés, egészséges, boldog életet élt.
Gyilkos Opál?
Valaha az opált tartották a legszerencsésebbnek minden drágakő között. A 19. században baljóslatú kőként híresült el. A fáma szerint a spanyol XII. Alfonz király (1857-1885) egy opálkövet ajándékozott a feleségének, aki hónapokon belül meghalt, majd a kő későbbi tulajdonosai, beleértve magát, a királyt is, (idő előtt) elhaláloztak. Ez persze akkoriban történt, amikor sokan veszítették életüket fiatalon a kolera következtében.
Azt viszont megfigyelték, hogy az opál fényesen ragyog viselője haláláig, akkor viszont megfakul. Ma már közismert tény, hogy az opál reagál a testhőmérsékletre.
Talizmánkövek
Többféle talizmánkő létezik, de legismertebbek a hónapokhoz kapcsolódó drágakövek. A januáré a vörös gránát, amyle óvja az utazót, a februáré a bíbor ametiszt, ez a részegség ellen véd. A márciushoz a tengeristennők halvány kék akvamarinja tartozik. Az áprilisé a gyémánt, amely egyszerű kavicsnak látszik, míg meg nem csiszolják; a májusé a smaragd, a júniusé az alexandrit (II. Sándor cárról kapta a nevét), vagy a gyöngy, amelyet hajdanán csak a királyi család viselt. A júliushoz a rubin tartozik, a gonosz elleni talizmán. Az augusztusé a peridot, ezt egykor úgy nevezték: a nap ékköve. A szeptemberé a zafír. Az októberé az opál; a novemberé a sárga topáz, a decemberé pedig a türkiz, amelyet Törökországból hoztak Európába.
A Kohinoor-gyémánt
Ez a ragyogó gyémánt kétségtelenül Indiából érkezett, de korábbi tulajdonosait, és származását nem ismerjük. Egyesek azt állítják, hogy magához Krisna istenhez tartozott, ezután jutott India első mogul uralkodójához, Babur sahhoz (1483-1530), azután Dzsahán sahhoz, (1592-1666), aki a Tádzs Mahalt építette.
A történet szerint a gyémánt a perzsa (mai Irán területe) Nadír sahtól (1688-1747) kapta a nevét, aki Mohamed sah (1702-1748), az utolsó mogul uralkodó turbánjáról vette el, amikor csatában legyőzte őt. Ahogy meglátta az ékszert, azt kiáltotta: Koh-o-noor, vagyis fényhegy.
Sok későbbi tulajdonosa került börtönbe vagy száműzetésbe, akik a követ hibáztatták balszerencséjükért...
-*-
