A bécsi Anton Neumayr belgyógyász professzor, aki eredetileg zongoraművésznek készült, és a salzburgi Mozarteumban tett zenei érettségi vizsgát, nagy zeneszerzők halálának igazi okát kutatja.
Egykorú feljegyzések, életrajzok, kórlapok alapján megállapította, hogy Mozart nem reumatikus láznak esett áldozatul-mint ezt háziorvosa, dr. Thomas Closset a halotti bizonyítványba írta-, hanem a rajta végrehajtott sorozatos érvágásoknak. Mozart magas lázzal feküdt, amikor az utolsó érvágás után elvesztette eszméletét, és többé nem tért magához. A zeneszerző gyermekkora óta a reumatikus eredetű láz, amely a szívizomzatra is károsan hat, de Neumayr professzor szerint ettől még hosszú évekig élhetett volna. A halotti bizonyítványban szereplő hidegrázással kísért lázat egyes orvostörténeti kutatók vesezsugornak tulajdonítják.
Neumayr professzor azt írja, hogy Mozart, halála előtt egy nappal, este még barátaival elénekelte Requiemjének egyik szólamát, márpedig egy súlyos vesebajban szenvedő beteg erre nem lett volna képes. Azt a korabeli pletykát pedig, hogy Mozartot vetélytársa Antonio Salieri mérgezte meg, Neumayr professzor egyenesen badarságnak tartja.
Ha valaki szereti az életrajzokat olvasni figyélmébe ajánlom Weiss,David:Mozart-Szent és profán című könyvét.A könyv olvasása közben és utána is garantáltan felejthetetlen élményben lesz részed.
-*-
