Leírása
Rigó nagyságú. Fekete, szivárványos zománccal és fehéres, csöppentett pettyekkel. A fej aránylag kicsiny, lapos homlokú; szeme közel áll a csőr tövéhez. Ravaszkás képű madár. Tollazata keskeny és hegybefutó. Csőre sárgás. A tojó fakóbb, a fiak még fakóbbak. Lába erős, karmai élesek. Fészke fák odvaiban, különösen tölgyfa kerek erdőkben áll, kivált, ha közel esik a legelők területe és a vízmellék nádasokkal. Melegebb tájakon nyáron át kétszer is költ. Fészekalja: az első öt vagy hét, a második négy vagy öt tojás, mely halaványan gálicszínű.
Életmódja
Nagyon eleven, mondhatni víg madár, mely folytonosan izeg-mozog, s a mi legelőterületeinken, kerek erdők és nádasok közelében sokszor oly tömegesen sereglik, hogy felszálláskor és kavargáskor nagy árnyékfoltot vet a földre, akárcsak a nagy felhő. Kiválóan szereti a legelőt, ezen a gulyát, ménest és a juhnyájat, meg a kondát. Mindig úgy intézi a keresgélést, hogy a legelő jószág árnyéka ráessék; a turkáló sertések között a sárgyókával együtt az orr közelébe férkőzik, hogy a kitúrt földből a sok kukacot kiszedhesse. De rászáll a jószágra is és buzgón felcserkedik ott, ahol nyüves vagy pondrós. Az állat tudja, hogy a madár javát akarja, és meg sem moccan. Csőrével, mely olyan, mint a felcser csípőcskéje, kifeszegeti a pondrós kelést és kiszedi a nyüvet.
Igaz, hogy alkalomadtán beveszi magát a cseresznyefára, a szederre, no meg a szőlőre és ha felhőnyi, bizony érzékeny kárt is okozhat. De hát ilyenkor kereplővel, vaklövéssel s amivel lehet, riasztani kell. Évi munkája mégiscsak ezerszer több haszonnal jár, mint amennyi kárt okozhat arasznyi időben.
Alkonyatkor szereti a nádast megszállani s ilyenkor oly zsinatolást visz végbe, hogy a malom zúgójára emlékeztet.
Fogságban nagyon tanulékony, szelíd és kedves madár; eltanulja a nótát, még a szót is. Gazdájához ragaszkodik.
~¤~
